Sor

Egy verejtékcsepp lefolyik a homlokomon. Dagad az ér, feszülnek az izmok. Lüktet a szemem, szívem tamtamot ver. Papam, Papam, Papam. Morzsolódnak a fogaim, úgy szorítom. Előre fejben lejátszom a harcot. Ketten balról közelítenek. Kitérek, hátrálok, balra ki térek, és jobb kézzel támadok. Ballal hárítom az első támadást. Hátra is figyelek, lesből támadás. Nem lep meg, kitérek. Jobbról hárman csatlakoznak, ez már nem játék. Komolybajban vagyok, pusztakéz ide kevés. Fegyverért nyúlok, vascső megteszi. Első támadót hatástalanítom, erős ütés térdre. Nincs vele már több gond. Második támadás, jobbra kitérek, letérdelek. Cső végével tökre mért ütés, az unokái is meg bányák majd. Harmadik támadás védtelenül ér a földön, arrébb gurulok. Újabb két csatlakozó a tömeghez, ez már nem fair küzdelem. Komolyabb fegyver kell, MACH ETA jó lesz. Durva kaszabolásba kezdek. Karok szálnak, lábak zuhannak. Véres csonkok hegyét hagyom magam után. túlélő nincs, nem hagyunk tanukat.  Aztán visszacsöppenek a valóságba, mély levegőt veszek. Egy gondolat fut át az agyamon. Istenem, de kurva hosszú a sor a büfé előtt.