Ez egy olyan történet, emlék életem egy olyan elrejtett sötét titka, amelyet máig rejtve tartottam. De engedve a nyomásnak fel tárom és megosztom, mivel ne csak a nőkről szóljon a blogóm. Szerintem okosabbak már kitalálták ez most férfiakról szól, ám de leszögezem nem meleg hangulatban.

Nem is olyan régen esett meg ez a kis történet. Hogy mikor az nem számit mivel hamar lelepleződne eme történet szereplője.

Egy Decemberi időben esett meg az, hogy két jó barát felkerekedet, szomjukat oltsák. Mivel ünnepek közelében jártak így helyek hiányában voltak. Ám, de úgy esett egy kis helyet leltek. Be is tértek inni is kezdtek, nagy volt a hangulat. Beszélgetek, elmélkedtek telt az idő és fogyott is az alkohol rendesen.  Ám egyszer csak meg unták ezt a helyet és újból felkerekedtek. Sétáltak mendegéltek viszont nem gondoltak bele a hűvös levegőjózanító hatással van. Hamar rá jöttek, hogy már nem annyira részegek. Szerencséjükre pont melléje értek egy újabb iszogatós helynek. Be is tértek, tüstént és míg az egyik jó barát mondjuk a magas italt rendelt, míg a másik, mondjuk a cingár illemhelyre tért meg. Itt esett meg a történet furfangos esete. A cingár barát hosszas idő után került újból elő, arcán komor és ijedt tekintettel. Rémültem vonta félre magas barátját és közben suttogta „baj van, gyere”. A magas nem értette, mi baj történhetett. Arrébb is vonult véle és érdeklődve hallgatta mi suttog a barátja. „Pisiltem és úgy éreztem finganom kell. El is engedtem magam, hagy jöjjön ki. De nem fing volt”. Magas barátban egy kérdés fogalmazódott, meg amit fel is tett „Befostál? „ . Cingár nem szólt semmit, de arcára rá ült az igazság szégyen ábrázata. Hamarost el is hagyták az ivó helyet. Kint még mindig dőlt a nevetés a magas barátból, amit már bent is elkezdet és szüntelenül tört ki folyamatosan belőle. Cingár rögvest kocsit rendelt haza tér és rendbe teszi magát, és ha szégyen foltja eltűnik, tán visszatérhetnek, hogy folytassák az ivást. Kocsiba ülve a magas barát csak ennyit volt képes nevetve mondani „Beszarás volt ez a buli” ……..